Beszélgetések - Makk VII Vendéglő, Budapest


  • Fotó 1: Finy Petra: "Csupa könyvbolond, őrülten lelkes, egymást és a kultúrát is nagyon kedvelő ember között dolgozom".
  • Fotó 2: Petra elmesélte, hogy az elgondolkodtató, egyszerre gyerekeknek és felnőtteknek is szóló könyvek állnak hozzá a legközelebb.
  • Fotó 3: Érkezik a lecsó, Petra természetesen befotózta.

Azt elhiszem. Hogyan sikerül ennyi sikeres szerzőt ilyen magas szinten menedzselni?

Richárd (Rados Richárd, a Jaffa kiadó tulajdonosa) ösztönösen ráérez, nagyon tudja, hogy mi működik jól a piacon, a márkaépítést is magas fokon űzi. Nagyon sokat tanulok a kiadóban a könyvkiadásról, amit eddig íróként külső szemmel, annyira nem láthattam. De a Jaffa Kiadón és a saját könyveimen kívül nem bírom ki, hogy néha ne írjak cikkeket, ami egy igazi szívszerelem nálam. Például most a carrie.hu-ra írok és az ő megbízásukból megyek majd Paloznakra is.

Jamie Cullomot ki ne hagyd!

Megnézem melyik napon lesz, és mindenképpen megnézem! A jazz egy univerzális nyelv, kíváncsi vagyok, ő hogyan beszéli.

Jut eszembe zene: érdemes lenne most ősszel közönség előtt tartani itt, a Makkhetesben egy hosszabb beszélgetést, vacsora közben, zenével. Érdekes történeteket tudnánk megosztani. Ahogy a többieknek, neked is mindenképpen el kell mondanom, hogy valamiért a nők itthon nagyon értenek a történetmeséléshez.

Szerintem a férfiak is. Engem a legjobban az izgat sokszor, hány nézőpontból lehet megírni egy történetet., és nem csak női és férfi szemszögre gondolok. Egyébként nagyon gondolkodom az „Akkor is” folytatásán.

Én nagyon örülnék. A midlife crisis nagyon érdekes dolog. Ott lehet maradni a padlón, de létezik az úgynevezett kvantum-pillanat, amikor visszapattan az ember.

A “mi a fontos nekem valójában az életben”-pillanatra gondolsz? Igen, kétségtelen, hogy egy ilyen válsághelyzet, traumabomba nagy felismerésekhez vezethet, amikor mindent újraértékelünk.
A Harcosok klubja is ilyen élmény volt nekem. A mélypont...
A második részbe valószínűleg az egyedülálló anyukákra jellemző problémák kerülnek majd be. Sok gonddal szembesülhet egy elvált nő: piszok nehéz mindent egyedül csinálni egy családban és anyagilag is kőkeményen meg kell küzdeni a fennmaradásért. De a kínlódások közepette talán rátalálhat végre a szerelem.

Akár egy új férfi alakjában.

Az is lehet, bár óvatosan kell bánni az új szereplőkkel. A Harry Potterben például az a zseniális, ahogyan a régi szereplőkről tudunk meg fokozatosan egyre többet.

Nagyon nagy munka a történetmesélés. Mennyi idő alatt készülsz egy-egy kötettel?

A kitalálástól a megvalósításig körülbelül egy év. A klaviatúrapüfölés is sok idő, de nem szabad megsórolni a tervezésre szánt időt sem. Ami a kiadói munkám mellett igen nagy kihívás.

Hogyan bírod?

Nehezen. Rejtett tartalékokból táplálkozva.

És mellette a saját műveiddel kapcsolatos ügyeket is intézed.

Igen, és egy pici időt még igyekszem sportra is lecsippenteni, és figyelek a családomra. Minőségi időt szervezek magunknak.

Ha csak végiggondolom a könyvfesztivál megszervezését, az már önmagában sem egyszerű feladat.

Érkezik a lecsó és a borjúbécsi, Petra természetesen befotózta, odakint lassan csillapodik az eső, a korai nyárnak láthatóan jólesett az enyhülés.

Nem is mondtam, hogy mit kaptam a negyvenedik szülinapomra! Egy elektromos zongorát, képzeld. Énekelgetni is szoktam miközben játszom, a „Most múlik pontosan”-t például egymás után harmincszor. Hat-hét évet tanultam zongorázni, és nagyon jól esik újra játszani. Azonnal melegség lesz a lelkemben, nem csupán feszültségoldás a zenélés, hanem teljesen feltöltődöm általa.

A beszélgetős estéken a zenét, az írást és a gasztronómiát is össze lehet kötni.

Nyáry Krisztiánnál a könyvhéten borokat is lehetett kóstolni. A hasonló dolgok izgalmasak lehetnének.

Itt a Makkhetesben nagyon jól működnek a Bor és Zongora estek. Az írók viszont rejtettebbek a többi művésznél, egészen biztosan szeretné a közönség. Ha összefognak a művészeti ágak, és a kultúra szereplői, akkor szinte biztos a siker.

Mi, athenaeumos szerzők péládul nagyon összetartunk, támogatjuk egymást a közösségi médiában, és az életben is. De ez az egész kiadónkra jellemző: csupa könyvbolond, őrülten lelkes, egymást és a kultúrát is nagyon kedvelő ember dolgozik ott.

A kis piacon csak az összefogás működhet.

Pontosan. Kicsi a piac, és nagy a verseny. Viszonylag kevés ideje van egy könyvnek, hogy bizonyítson, mert utána már leírják a kereskedők. A sajtó is inkább az újdonságokat keresi.

Nem könnyű feladat.

A türelem is fontos, és a folyamatos tanulás, alkalmazkodás. És persze jelen kell lenni. Ha adódik egy lehetőség, lustaságból nem érdemes elszalasztani, érdemes folyamatosan dolgozni.

Nagyon fontos örülni más sikerének! Melyik a kedvenc könyved a sajátjaid és az általad gondozott közül?

Rengeteg műfajban írok. Szeretem az elgondolkodtató, az egyszerre gyerekeknek és felnőtteknek is szóló könyveket. Ilyen a Szívmadár című kötetem, mely egy lírai hangon szóló könyv, gyönyörűszép illusztrációkkal. Annak idején tervezőgrafikusnak készültem, ezért fontosnak tartom, hogy egy kötet szép is legyen, és esztétikai élményt is nyútjson. Megvettem a könyvhéten a Scolar kiadó által gondozott „A Vadhattyúk”-at, amelyben csodálatosak az illusztrációk. A felnőtt könyvek közül a Folyékony tekintet című verseskötetemet szeretem nagyon, a “Madárasszony” azért fontos számomra, mert a férjem madarász, és számos természeti anekdotával ajándékozott meg a megírásához. Az „Akkor is” témáját hosszú ideig forgattam magamban. Sokat vártam arra, hogy jelezze, ez a történet könyv akar lenni: először felnőtt novellákat szerettem volna írni, végül ez a regény volt az “erőszakosabb”. A midlife crisis-szel sokan küzdenek a környezetemben, elgondolkodtató élethelyzet, engem is izgat, hogyan lehet belőle jól kijönni.

És a Jaffa könyvei közül melyek a legkedvesebbek?

Rajongok a szépirodalmi köteteinkért. A Szabó Magda-sorozat nagy kedvencem, a „Nekem a titok kell”-nek kiváltképp örültem A „Megmaradt Szobotkának” is fontos könyv. Felcsillan benne, hogy milyen ember volt Szobotka Tibor, és szinte tűkön ültem, hogy megjöjjön a nyomdából Szobotka Tibor regénye, a „Menyasszonyok, vőlegények”. A stílusa, szerkesztési elve meglepően modern, bármelyik kortárs író mellett megállná a helyét. Közben csak úgy árad belőle a „krúdys”, hedonista érzelmi tobzódás, a világ szeretete. Szabó Magda „Az ajtó” c. kötetét mindenki ismeri, mint ahogyan Emerenc figuráját is. Szőke Julianna regénybeli alakja az írónőnél egy furcsa házvezetőnő, erős lelki és erkölcsi értékekkel, akinél nagyon fontos a tisztaság. Szobotka is megfestette a maga Juliska néni figuráját, csak éppen egy kicsit máshogy. Ő azt írta, hogy a bűze megelőzte őt magát, köszönhetően annak, hogy macskákkal élt. Így-úgy főzött-takarított, és roppant gyanakvó volt, a vendégekben viszolygást keltett. Azt mondják, Szobotka féltékeny volt a házvezetőnő Szabó Magdával való különös viszonyára, így érthető, hogy kicsit kritikusabb, amikor a regénybeli változatát alkotta meg.

A midlife ciris-szel kapcsolatban sokat gondolkodok a világról, hogy ott is megvan az a bizonyos amplitúdó, és számos esetben szinte mindenki egyik háborúból a másik háborúba menekül.

Sokszor az adott szituációban nem látja az ember, hogy a béke, vagy éppen a háború felé megy. Sejteni ugyan lehet, de a mai ember, már olyan ritkán hallgat a megérzéseire.

A test jelzései nem tévednek.

Hát persze: működik a lelki és fizikai kémia is: vagyis lehet tudni, hogy például ezzel a emberrel jól fogom érezni magam. Nem csupán szerelemről beszélek, hanem egy jó barátságról, vagy munkakapcsolatról.

Petra hosszú kévét kér tejjel, én pedig maradok a presszónál. Az eső szinte teljesen elcsendesedik, estére, ha jobb idő lesz, megtelhet a terasz is.

Visszaérve a háborúból háborúba való menekülésre. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy a saját kudarcainkért gyakran mást teszünk felelőssé. És ha a kudarcainkért nem érezzük magunkat felelősnek, hogyan érezhetnénk magunkat felelősnek a sikereinkért, és miként élhetnénk meg igazán az életünk jó dolgait? A felelősségvállalást viszont nem könnyű megtanulni. Hiszen nagyban befolyásolja az, hogy ki milyen mintát hoz otthonról. Fontos része a felnőtt létnek ezek elsajátítása.

És, hogy hagyják szárnyalni az embert! Főleg a gyerekeket!

Igen. Vekerdy Tamás azt mondja, hogy az igazán kreatív gyerek nem tud állandóan kiválóan teljesíteni. Ha egy-két tantárgyból már jó, az teljesen rendben van. A nyolcvanas években is volt teher a gyerekeken, ma ehhez képest sokkal nagyobb az elvárás, a gyerekek sokszor összeroppanak a súlya alatt.

A fiatalok között én nagyon sok ügyes ember látok. Aki közülük kiemelkedik, az nagyon kiemelkedik. A negyvenes mélypontról pedig lehet jófelé is pattanni.

Meg lehet találni a segítő kart, ha az ember egyáltalán ki akar jönni belőle. Sokan sajnáltatják magukat szingliként, elváltként, elhagyottként, vagy boldogtalan házasságban élőként. De ha elég ügyesek vagyunk, megtaláljuk magunkban azt a titkos erőközpontot, melynek létezéséről addig nem is tudtunk. És ami végül talpra állít.

Összetett kérdés nagyon. Elhagyni magunkat, vagy felállni és menni tovább. Az „Akkor is” sikere éppen abban rejlik, hogy bármennyire is nehéz, a legfájdalmasabb pillanatokban is ott van a remény. Az újrakezdés és a boldogság reménye. Ahogyan az eső utáni napsütés, vagy a szomorúság utáni mosoly csodája. A beszélgetést terveink szerint több művésszel közösen, zenei aláfestéssel folytatjuk, a nem is olyan távoli jövőben.